Az ősök szelleme
2009.06.23. 20:57
Gondolatok a faji és nemi hovatartozásról
Nos pár éve már,hogy igyekeztem minél mélyebbre beleásni magam a zsidó-gyűlölet és a cigányság kitaszítottságának gyökereihez, és érdekes dolgot találtam. Akkoriban a témában fellelhető összes dokumentumot igyekeztem elolvasni legalább egyszer. Így volt lehetséges, hogy átfusson a kezem alatt mindössze egy hét eltéréssel a zsidóság Tórája, és a Cion bölcseinek jegyzőkönyve. A biblia nem feltétlenül legpublikusabb könyvei és a Mein Kapf. Furcsa érzések kavarogtak bennem. Hónapok, évek kellettek, hogy valamelyest tisztán tudjak látni, mármint a saját számomra átlátható legyen a dolog. Messze nem biztos, hogy másnak is választ ad ez a pár sor, mindenesetre elgondolkodtató. Nézzük a tényeket. Adott egy faj, akiket gyakorlatilag mindenki utál. Utál, mert a pénz-közeli állásokat, a vezető pozíciókat bitorolják és a kétkezi munkát hát mondjuk ki: Nem a zsidóság tudhatja elsősorban magáénak. Mi is történt mondjuk a magyarsággal az elmúlt pár ezer évben? Adott volt egy kiforrott sámán kultúra és egy működő, táltos és varázsló alapú vallás. Kereszténységnek híre-hamva sehol sem volt még akkoriban. A dolog működött, hiszen akkoriban ha egy nyilas magyar átvonult egy tájon, az egyéb nemzetek elbújtak, megfutamodtak, hiszen tudták, hogy valószínűleg egy kiváló harcost látnak, aki egy olyan nemzetet képvisel, ahol összetartás, erő van. Egy közép-európai spárta. Aztán teltek az évek, jött egy remek király, aki úgy gondolta, a kereszténység jót fog tenni nekünk. I. István ha másért nem, hát gazdasági szempontból jövedelmezőnek tartotta a keresztény hitelveket. Miért is? Miért nem volt jó az addig bevált sámán-kultúra? Mert a vándorlásokhoz ideálisnak bizonyuló sámánizmus apró gócokként működött ugyan, és a cigányság mai vajdaságához picit hasonlóan minden területnek külön sámánjai voltak. Ezek a vallási vezetők erkölcsileg „lazábbak” kellettek, hogy legyenek, hiszen egy állandóan mozgó, a hasonló népcsoportoktól sokszor évtizedekig elzárt klán tagjait iráányítani képes vezetési forma kellett, hogy legyen. Egy letelepedett, határokkal rendelkező, jogokat és jogosultságokat kezelő népnek erősebb törvényekre volt szüksége. Olyan törvényekre, melyek kiszámíthatóvá tették, mindezáltal sokkal termelékenyebbé is a nemzetet. Olyan törvények kellettek, amelyek képesek voltak kordában tartani a szomszéd birkáira áhítozó ősöket. Ez azért volt jó, mert a kiszámítható ember mindig jobban fog termelni, r-go a gazdaság sokkal hatékonyabb tud lenni. Ez a mai napig így üzemel egyre kisebb hazánkban. A vallásos ember igyekszik betartani a tízparancsolatot. Pont ezért nem lop, nem erőszakol nőket, odatartja a másik orcáját is, és még sorolhatnám a birkaság mindenféle culágiumait. Remek államunk a mai napig elfogad mindent és mindenkit, ami vagy aki képes erkölcsös magatartásban tartani a „szabad” népet. Legyen szó Krishna, vagy Jehova hívőkről, mindenki kap jogosultságot, hiszen neked és nekem azt mondják, hogy élj erkölcsösen és üdvözülsz. De mi is az erkölcs? Ki találta ki? Az lenne az erkölcs, hogy úgyy viselkedek, ami nem botránkoztat meg senkit? Nem okoz kárt a másiknak? Ez a központi tőkegazdálkodás felé hajtja ismét a malmot, hiszen a termelékenység nő, vagyis többet lehet osztani. De miért is nem volt jó a régi, önmagát szabályozó istenhit? Ahol a falu kiközösítette a számára dilettáns, káros embereket. Ezt még ma is lehet látni sok helyen, de az urbanizáció egyre inkább megmondja, hogy mi is a hiba, és a többség érdeke csaknem mindehol fejet hajt az erkölcs alatt. Hová vezet ez? Nos ha csak az utóbbi ezer év nemzeti sikereit és mondjuk a kereszténység térhódítását nézzük, már akkor is feltűnik a párhuzam. A történelem könyvünk rég lecsengett, honfoglalás-kori sikereket tanít, és azóta csak kudarc- kudarc hátán. Miért lehet ez így? Kapunk e olyan békét a mai vallásoktól, amely képes elfogadtatni mondjuk a halál elkerülhetetlen tényét? Még mikor II. János Pál elhunyt, akkor is zokogó, összeomlott emberekkel volt tele a média, nemhogy saját kis portánkon körülnézve ne ezt látnánk. Kicsoda Isten valójában, hogy minderre nem ad kellő választ? A bibliai Isten mennyire tartja fontosnak a magyarságot? Hát én átnéztem ától cetig a szent könyveket, és mindenhol a Júdeaiak, Zsidók isteneként mutatkozik be Jehova, akit a magyarság 90%-a imád, tisztel ilyenolyan formában. A világban ugyan nem ilyen erős a helyzet, hiszen a buddhizmustól a hinduizmuson át a taoistákig rengeteg vallás teszi tiszteletét, de a „civilizáltnak” mondott nemzetek vallása többnyire a kereszténységhez kötődik. Úgy gondolom, tisztelünk egy istent, aki sosem mondotta, hogy az övéi vagyunk, hiszen gójokként, kívülállóként említ mindenhol. Egyetlen egy sora sem mondja ki a bibliának(még a Kopt irodalom se) hogy az az isten, akit országunk imád és tisztel, bármilyen módon kiállna értünk, bevédene. Hiszen nem is ez a dolga. Egy olyan isten, aki a sajátjait védi, nekik tesz jót. Mi elsúgjuk neki imáinkban legféltettebb titkainkat, amit ő hűséges istenként saját népe boldogulására fordít.:) Tök igaza van. Ha egy nemzetnek annyi sütnivalója nincs, hogy saját, „már bevát” Isteneit imádja, tisztelje, hát megérdemli. És mi van a mi őseinkkel? Vagy létezik még sámán kultúra? Elég a budapest tévét bekapcsolni, és hát finoman szólva is nevetséges, ami ma a táltosokat, sámánokat jelenti. Ők lennének, akik képviselik őseink szellemét? Belegondolva többet ártanak, mint használnak kicsiny országunknak. Léteznek viszont Nyirkai-jóslatok, amik Lápkumán és egyéb ősök szellemével még nem mondtak le rólunk végleg, de ezeket fellelni még a neten is körülményes. Végezetül mondanivalóm lényege, hogy nem feltétlenül a sokat emlegetett zsidóság az, aki kárt okoz nekünk, hanem mi adjuk Istenük kezébe a nyakunkon lévő póráz végét önként. Így ne is várjuk, hogy bárminemű pozitív változás lesz. A manapság divatos antiszemita megmozdulások csak erősítik ezt az egész történetet. Hogy mit tehetünk, azt még nem tudom, de biztos vagyok benne, hogy nem a zsidógyűlölet a megoldás. Talán meg kéne néznünk olyan nemzeteket, akik tisztelik őseik isteneit, és nem feltétlenül mennek ki a temetőbe úgy, mint amikor egy olyan lényhez mennek, akit soha többé nem látnak. Columbiában vannak faluk, akik évente hatalmas sörözéseket rendeznek a temetőikben, hogy együtt mulassanak az odaát lévőkkel. Na nem azt mondom, hogy egy karton borsodival irány a Farkasréti temető, de azért elgondolkodtató, hogy milyen hite lehet az ilyen embernek?
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
hanaura 2009.08.20. 17:30:52
hana
(bocs, lusta vagyok átjelentkezni :) )