Gondolatok a faji és nemi hovatartozásról

Nos pár éve már,hogy igyekeztem minél mélyebbre beleásni magam a zsidó-gyűlölet és a cigányság kitaszítottságának gyökereihez, és érdekes dolgot találtam. Akkoriban a témában fellelhető összes dokumentumot igyekeztem elolvasni legalább egyszer. Így volt lehetséges, hogy átfusson a kezem alatt mindössze egy hét eltéréssel a zsidóság Tórája, és a Cion bölcseinek jegyzőkönyve. A biblia nem feltétlenül legpublikusabb könyvei és a Mein Kapf. Furcsa érzések kavarogtak bennem. Hónapok, évek kellettek, hogy valamelyest tisztán tudjak látni, mármint a saját számomra átlátható legyen a dolog. Messze nem biztos, hogy másnak is választ ad ez a pár sor, mindenesetre elgondolkodtató. Nézzük a tényeket. Adott egy faj, akiket gyakorlatilag mindenki utál. Utál, mert a pénz-közeli állásokat, a vezető pozíciókat bitorolják és a kétkezi munkát hát mondjuk ki: Nem a zsidóság tudhatja elsősorban magáénak. Mi is történt mondjuk a magyarsággal az elmúlt pár ezer évben? Adott volt egy kiforrott sámán kultúra és egy működő, táltos és varázsló alapú vallás. Kereszténységnek híre-hamva sehol sem volt még akkoriban. A dolog működött, hiszen akkoriban ha egy nyilas magyar átvonult egy tájon, az egyéb nemzetek elbújtak, megfutamodtak, hiszen tudták, hogy valószínűleg egy kiváló harcost látnak, aki egy olyan nemzetet képvisel, ahol összetartás, erő van. Egy közép-európai spárta. Aztán teltek az évek, jött egy remek király, aki úgy gondolta, a kereszténység jót fog tenni nekünk. I. István ha másért nem, hát gazdasági szempontból jövedelmezőnek tartotta a keresztény hitelveket. Miért is? Miért nem volt jó az addig bevált sámán-kultúra? Mert a vándorlásokhoz ideálisnak bizonyuló sámánizmus apró gócokként működött ugyan, és a cigányság mai vajdaságához picit hasonlóan minden területnek külön sámánjai voltak. Ezek a vallási vezetők erkölcsileg „lazábbak” kellettek, hogy legyenek, hiszen egy állandóan mozgó, a hasonló népcsoportoktól sokszor évtizedekig elzárt klán tagjait iráányítani képes vezetési forma kellett, hogy legyen. Egy letelepedett, határokkal rendelkező, jogokat és jogosultságokat kezelő népnek erősebb törvényekre volt szüksége. Olyan törvényekre, melyek kiszámíthatóvá tették, mindezáltal sokkal termelékenyebbé is a nemzetet. Olyan törvények kellettek, amelyek képesek voltak kordában tartani a szomszéd birkáira áhítozó ősöket. Ez azért volt jó, mert a kiszámítható ember mindig jobban fog termelni, r-go a gazdaság sokkal hatékonyabb tud lenni. Ez a mai napig így üzemel egyre kisebb hazánkban. A vallásos ember igyekszik betartani a tízparancsolatot. Pont ezért nem lop, nem erőszakol nőket, odatartja a másik orcáját is, és még sorolhatnám a birkaság mindenféle culágiumait. Remek államunk a mai napig elfogad mindent és mindenkit, ami vagy aki képes erkölcsös magatartásban tartani a „szabad” népet. Legyen szó Krishna, vagy Jehova hívőkről, mindenki kap jogosultságot, hiszen neked és nekem azt mondják, hogy élj erkölcsösen és üdvözülsz. De mi is az erkölcs? Ki találta ki? Az lenne az erkölcs, hogy úgyy viselkedek, ami nem botránkoztat meg senkit? Nem okoz kárt a másiknak? Ez a központi tőkegazdálkodás felé hajtja ismét a malmot, hiszen a termelékenység nő, vagyis többet lehet osztani. De miért is nem volt jó a régi, önmagát szabályozó istenhit? Ahol a falu kiközösítette a számára dilettáns, káros embereket. Ezt még ma is lehet látni sok helyen, de az urbanizáció egyre inkább megmondja, hogy mi is a hiba, és a többség érdeke csaknem mindehol fejet hajt az erkölcs alatt. Hová vezet ez? Nos ha csak az utóbbi ezer év nemzeti sikereit és mondjuk a kereszténység térhódítását nézzük, már akkor is feltűnik a párhuzam. A történelem könyvünk rég lecsengett, honfoglalás-kori sikereket tanít, és azóta csak kudarc- kudarc hátán. Miért lehet ez így? Kapunk e olyan békét a mai vallásoktól, amely képes elfogadtatni mondjuk a halál elkerülhetetlen tényét? Még mikor II. János Pál elhunyt, akkor is zokogó, összeomlott emberekkel volt tele a média, nemhogy saját kis portánkon körülnézve ne ezt látnánk. Kicsoda Isten valójában, hogy minderre nem ad kellő választ? A bibliai Isten mennyire tartja fontosnak a magyarságot? Hát én átnéztem ától cetig a szent könyveket, és mindenhol a Júdeaiak, Zsidók isteneként mutatkozik be Jehova, akit a magyarság 90%-a imád, tisztel ilyenolyan formában. A világban ugyan nem ilyen erős a helyzet, hiszen a buddhizmustól a hinduizmuson át a taoistákig rengeteg vallás teszi tiszteletét, de a „civilizáltnak” mondott nemzetek vallása többnyire a kereszténységhez kötődik. Úgy gondolom, tisztelünk egy istent, aki sosem mondotta, hogy az övéi vagyunk, hiszen gójokként, kívülállóként említ mindenhol. Egyetlen egy sora sem mondja ki a bibliának(még a Kopt irodalom se) hogy az az isten, akit országunk imád és tisztel, bármilyen módon kiállna értünk, bevédene. Hiszen nem is ez a dolga. Egy olyan isten, aki a sajátjait védi, nekik tesz jót. Mi elsúgjuk neki imáinkban legféltettebb titkainkat, amit ő hűséges istenként saját népe boldogulására fordít.:) Tök igaza van. Ha egy nemzetnek annyi sütnivalója nincs, hogy saját, „már bevát” Isteneit imádja, tisztelje, hát megérdemli. És mi van a mi őseinkkel? Vagy létezik még sámán kultúra? Elég a budapest tévét bekapcsolni, és hát finoman szólva is nevetséges, ami ma a táltosokat, sámánokat jelenti. Ők lennének, akik képviselik őseink szellemét? Belegondolva többet ártanak, mint használnak kicsiny országunknak. Léteznek viszont Nyirkai-jóslatok, amik Lápkumán és egyéb ősök szellemével még nem mondtak le rólunk végleg, de ezeket fellelni még a neten is körülményes. Végezetül mondanivalóm lényege, hogy nem feltétlenül a sokat emlegetett zsidóság az, aki kárt okoz nekünk, hanem mi adjuk Istenük kezébe a nyakunkon lévő póráz végét önként. Így ne is várjuk, hogy bárminemű pozitív változás lesz. A manapság divatos antiszemita megmozdulások csak erősítik ezt az egész történetet. Hogy mit tehetünk, azt még nem tudom, de biztos vagyok benne, hogy nem a zsidógyűlölet a megoldás. Talán meg kéne néznünk olyan nemzeteket, akik tisztelik őseik isteneit, és nem feltétlenül mennek ki a temetőbe úgy, mint amikor egy olyan lényhez mennek, akit soha többé nem látnak. Columbiában vannak faluk, akik évente hatalmas sörözéseket rendeznek a temetőikben, hogy együtt mulassanak az odaát lévőkkel. Na nem azt mondom, hogy egy karton borsodival irány a Farkasréti temető, de azért elgondolkodtató, hogy milyen hite lehet az ilyen embernek?  

 

A minap néztem meg egy igen különleges dokumentumfilmet. A címe:  Az élet rejtélyének megfejtése.

Igen érdekes és katartikus élményt nyújtó cucc ez. Az elején még "a sziki medúzák megtermékenyítése enyhén sós vízben" típusú valaminek indul, aztán a 20- percnél üt be a crach. Mondanivalóját tekintve egy olyan teremtés elméletet vesz górcső alá, amely nem a végletekben gondolkodik. Nem Darwin-t, vagy bármely egyházat akarja áztatni, hanem egy teljesen új és független teremtés-elmélettel áll elő. Górcső alá veszi a DNS-t, és az ostoros egysejtűt, melyek működését tekintve a hétköznapi ember számára is nyilvánvalóvá válik, hogy semmilyen evoluciós kialakulási forma nem képes létrehozni olyan bonyolult szerkezeteket, melyek apró motorként működve végrahajtják rendeltetésüket. A dolog azért kézenfekvő, mert maga pl az ostoros egysejtű ostor-felépítése nem jöhetett volna létre szelekcó révén, hiszen maga az ostor egy olyan szerkezet, amelyben minden részegységnek szerepe van. 16 különálló részegységről beszélünk, amik egymás nélkül nem képesek létrejönni. Vagy együtt működnek, vagy nem és akkor maga a szerkezet halálra van itélve a szelekció végett, hiszen mit ér egy motor dugattyúk nélkül? Elég, ha egy csapszeg hiányzik belőle, már nem tölti be a szerepét és inkább nyűg a gazdaszervezet számára. Olyan ez, mint mikor van egy 6 hengeres Oldsmobilom, de ha hiányzik belőle a hengerfej, és tologatni kell, azt kívánom, bárcsak az egész motor hiányozna, hiszen akkor könnyebb lenne. Szóval érdekes egy film.:) Bevallom, lassan 2 hete, hogy láttam ezt a cuccot, de még mindig foglalkoztat. 

Múltamat tekintve tudni kell, hogy elég viharvert gyermekkorom volt, főleg vallási szempontból. Valószínűsítem, hogy kevesen mondhatják el magukról, hogy envangélikusra keresztelték, Reformátusoknál konfirmál, rá 2 évre katolikusoknál bérmálkozik, szabadkeresztény csapatba jár, HIT gyülekezetében lesz imakör vezető, később énekkart vezet a nyugati téri aluljáróban, ahol próbálja meggyőzni az embereket a Baptista hitelvek helyességéről. Foglalkoztam továbbá jó ideig agykontrollal, dienetikával, és a teremtés- elméletek általam fellelhető összes formájával. Egyikben sem találtam meg az igazságot. Végül 9 éve több katarzis jellegű behatásnak köszönhetően felvettem a "magam" vallását, amihez talán a taoizmus, buddhizmus áll a legközelebb. Ebben még nem csalódtam. 

A dolgot azért írtam le, hogy átjöjjön mennyire is kerestem az igazságot? Meddig voltam képes elmenni, hogy a dolgok mögé lássak? a doksifilm tökéletesen beleillik az általam elképzeltekbe és meg is lepődtem, hogy ekkora nyilvánosságot kap a dolog. Annak meg aztán végképp örültem, hogy közel 80 helyre továbbítva ezt a filmet, mindenhonnan pozitív visszajelzés jött, és az emberek egy picit le voltak döbbenve. Szóval a blog tovább olvasásához azt hiszem, látni kell ezt a filmet.

Jómagam 8 éve programozom, és munkám is erre a vonalra köt. Programozási nyelvek tekintetében az actionscript 2-3.0, html, csipetnyi php, és borland(java) amikben alkotok.

Programozás-technikailag a non plus ultra, ha olyan programot képes előállítani az ember, amely pici, önmagát képes sokszorozni, végrehajtja az utasításokat, képes kijavítani saját bugjait(hibáit). Ha ez meg tudna valósulni, az ember garantáltan befutott programozó lesz ilyen vagy olyan formában. Non plus ultrának tekinthető a leírtak szerint egyébként a vírusírás rejtelmes világa is. Hasonló a felépítése.:)

Korunk technikai irányvonalát górcső alá véve, az ember fő célja az ilyen objektumok létrehozása. Ha minderre egy önálló és parányi gép lesz képes, azt nanotechnológiának nevezzük. Egy nanobot képes önmagát sokszorozni, mejavítja az esetleges meghibásodásait önállóan, és természetesen végre is hajtja a feladatot, amit kiadunk neki. Ettől a technológiától még jópár év választ el, de már itt ólálkodik a kapuk előtt.

Miért is írtam le ezeket? Nos mert meggyőződésem, hogy az ember egyértelműen ebbe az irányba halad. Gondoljunk csak bele, hogy képesek leszünk létrehozni sejt-méretben ilyen parányi gépeket. Innentől nem lesz szükség a hétköznapi értelemben vett számítógépre, mert ezek a parányi gépek átalakulnak a megfelelő formára, vagy kiszámolják az adott kérdésre adandó választ kollektíven, számolási felhőt használva. Maga a nanobot szólóban ugyan nem képes elvégezni a feladatot, de több milliárd társával a legbonyolultabb feladatokat is egymás között felosztva képesek lesznek győzedelmeskedni.

Ha ezt a technológiát tovább folytatom elméletben, elérkezek a létező legparányibb, tényleg a sejtek világában mozgó "organizmusokig", melyek mesterséges intelligenciával oldják meg a problémákat, kollektívan és kreatívan. Nos ez lesz a programozás jövője.

De az itt leírt nanobot tökéletesen megegyezhet a filmben látottakkal. A dolog itt kezd borzongatóvá válni. Zsigerből mondja erre minden ember, hogy de hát mi élő szervezetek vagyunk! Mi nem a hétköznapi értelemben vett végrehajtó bábok, hanem élő, mozgó, örülni, sírni képes élőlények. 

Mikroszkópokkal már régesrég bebizonyították, hogy sejtekből épülünk fel mindannyian. Mi van akkor ha ezek a parányi sejtek tényleg egy felsőbb inteligencia kreálmányai? Nem a klasszikus értelemben vett vallásosságról beszélek, hanem egy felsőbb fajról aki ténylegesen lerakott pár sejtmintát ezen a poros bolygón és kezdetét vette a kísérlet?

Az a baj ezzel az egésszel, hogy minnél bonyolultabb egy program, a laikus szemlélő számára a leírt egyesek és nullák annál kaotikusabb képet festenek. Programozóként riasztó hasonlóságot vélek felfedezni monddjuk a dns és a bináris kód között. Ha megírnak egy programot, a legbonyolultabb nyelvek egyikén (mondjuk assembly), és szeretném hogy megfelelően működjön, használható legyen, akkor különleges és első pillantásra feleslegesnek tűnő megoldásokat is alkalmazni kell. Az adott program-részeket különböző bufferekekel kell jelölnöm, és ha mondjuk azt szeretném, hogy egy adott kódon belül legyen egy másik, kissebb programocska, akkor létre kell hoznom neki egy shellt(kagylót), ahol "szabadon garázdálkodhat".Azon túl nincs jogosultsága módosításokat végrehajtani. A kész programot a végén lementem valami használható formátumban, amit megfelelő tesztelés után közkézre bocsátok. A kód, a forrás persze nálam marad, hogy szükség esetén tudjam azt módosítani. Lesznek a programomban változók, és véletlen szám generátorra épülő, "saját döntésként" megnyilvánuló események is.

Ilyen lenne bolygónk felépítése is?

Tételezzük fel hogy igaz a dokumentumfilmben mondott dolgok többsége. Ha a saját legalapvetőbb kódformát veszem számítástechnikából, a bináris kód jut eszembe. Ez nullák és egyesek (igen és nem) segítségével írja le iszonyat bonyolultan, hogy mi és mikor történjen a programban. 

Száraz számok picit:

Ha az életet veszem alapul, itt 0 és 1 helyett bázispárokról beszélünk amik a DNS-ben adenin (A) és timin (T), guanin (G) és citozin (C) helyezkednek el (míg RNS-ben adeninnel szemben uracil (U) van). Folynak egyébként kísérletek kvantumszámítógép kódnév alatt, amelyben pont egy ilyen bonyolultabb felépítési formát próbál megvalósítani a technika. Miért jó ez? Vegyük alapul mondjuk, hogy egy programunk 16 777 216 értékből áll, amik ugye nullák és egyesek lehetnek. Ha ugyanezt a programot meg lehetne írni a kettes számrendszerben, akkor mindössze 24 karakter (2 a 24.-en) helyet foglalna a 16 777 216 helyett. Így azért már durva.:)

Szóval elmondhatjuk, hogy ha a gén egy embert leíró program forrása, akkor igen-igen hatékony és kiváló programozási nyelven íródott. Ha ez így lenne, akkor mint feljebb említettem, a program forráskódja az ember esetében a dns.

Adott tehát egy iszonyat bonyolult lény, aki a sejtjeiben tárolt forráskóddal rendelkezik. Képes megsokszorozni önmagát, önállóan cselekedni, és megjavítani az esetleges "bug"-okat.

Ha figyelembe vesszük, hogy az ember tűzzel vassal küzd a felsőbbrendűségéért, és hogy őt senki ne nevezze állatnak, mert ő igenis a teremtés koronája, igen komoly arconcsapás lenne, ha kiderülne, hogy pusztán jól működő gépek vagyunk, mint a mátrixban. Jómagam, mint fentebb említettem, ha egy adott scriptnek, parancsnak csak bizonyos tartományokat szeretnék a rendelkezésére bocsátani, kénytelen vagyok a forráskódjába beleírni, hogy "eddig és ne tovább". A legtöbb bug az úgynevezett "buffer-túlcsordulást" okozza, ami windowsunkat rövid úton kényszeríti a kékhalál állapotába.:) Ha ezt el akarom kerülni, bizonyos korlátokat (jópárat ) be kell építenem a programomba. Két azonos időben futó processzor nem írhat ugyanazon területre, a rendszer számára fenntartott terület tabu, stb. 

Ha lenne megfelelő eszközöm és embert kéne programozzak vele, muszáj lenne beleírnom a forráskódba bizonyos területek védelmét. Lehet itt mondjuk Asimov 3 törvénye:) alapján valami tiltás, ami megakadályozza, hogy a program saját magában, vagy a teremtőjében kárt tegyen. Eleve bugként kéne kezeljem az olyan eseményeket, amik bármilyen módon veszélyeztetik a programozó létét, és ezt szélsőségesen meg is kéne torolnom. Gátat kéne szabjak a forráskódban valahogy annak, hogy fölém emelkedve veszélyeztessen a teremtményem. Ennek a gátnak megírására a forráskódban kerülne sor.Muszáj lenne fenntartanom az állandó és friss  "újratelepített" változatokat, amik még mentesek a különféle nem kívánt módosulatoktól, pont ezért bele kéne kódoljak olyan dolgokat, mint a működő és legjobb teljesítményt nyujtó szerkezet lemásolása (fajfenntartás), a szerkezet védelmének biztosítása(félelem a haláltól), vagy az önmegsemmisítés x évesen, amikor már a többi jól működő gépem kárára van a létezés. Kemény dolgok ezek. 

Ha ez a fantáziálás igaz lenne, képeseknek kell lennünk létrehozni az ember tökéletesen megfejtett forráskódjának módosításával olyan tulajdonságokat, melyek nem csak életminőségünket képesek jobbá tenni, de akár olyan dolgok megismerésére is képessé tesznek, melyek rejtve maradtak több ezer éven keresztül, és ezzel gátat szabtak a fejlődésünknek. Még tovább menve mi van akkor, ha a megfelelő kulcs itt volt bennünk végig? És a genom módosítása után képesek leszünk hozzáférni olyan tudásanyaghoz, vagy technológiákhoz, mellyel minket embereket megalkottak?

Ha én lennék Isten, biztos megakadályoznám ezt.